– Mi ez az �j hajsz�n? J� �g, te komolyan gondolod ezt! H�t, akkor mi lenne, ha �n is j�tszan�k? Mi vagy te, egy shinigami? Ember? Ja, nem is, h�t persze! Te kis h�zis�rk�ny…
– Egek, te semmit sem v�ltozt�l! �s eg�szen pontosan mi�rt is j�tt�l ut�nam? Csak nem az�rt, hogy hazavigy�l?

Este volt. A Hold m�r a fel�re fogyott, de �gy is bevil�g�tott mindent. Kilopakodtam az erk�lyre vigy�zva, hogy Matsumoto ne �bredjen fel. �pphogy becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, m�ris megk�rny�kezett egy sz�vroham. A szomsz�d ajt� el�tt, az erk�ly m�sik v�g�ben a kapit�ny �llt. Megpr�b�ltam gyorsan elt�nni, de �szrevett.

– H�t te hova k�sz�lsz?
– �n… Nos ki kell szell�ztetnem a fejemet. Nem igaz�n tudtam aludni, ez�rt gondoltam, s�t�lok egyet.
Csak b�lintott, majd elfordult t�lem, �s a korl�tra t�maszkodott, �gyhogy gyorsan t�voztam. Nem akartam futni, nehogy gyan�t fogjon, pedig legsz�vesebben rohantam volna.

Eltartott egy ideig, mire megtal�ltam, amit kerestem. Rukonogait�l nem messze, egy ny�rfaligetben �reztem a leger�sebben a jelenl�t�t. Egy fa �rny�k�ba burkolva �lldog�lt, �s mikor megl�tott, sz�les mosoly villant az arc�n.
– Ejnye, Lyah! El�g sok�ig tartott, mire ide�rt�l! Igaz�n haszn�lhattad volna a k�pess�geidet. Csak nem f�lsz, hogy a dr�ga shinigamik megtudj�k, ki is vagy te?

– Nagyon elm�s, Ignis! Hab�r ebben az esetben tal�n igazad lehet. Nem, nem akarom, hogy megtudj�k, ki vagyok, de csak az�rt, mert sz�momra ez olyan, mint egy j�t�k.

– Nah�t, nah�t – l�pett el� az �rnyak k�z�l. V�r�s szemei megcsillantak a f�nyben. V�r�s haj�t l�farokba fogta, amely a lapock�j�ig omlott le, s a rakonc�tlanul kil�g�, r�videbb tincsek a v�ll�t s�rolt�k, csak�gy, mint nekem. A szok�sos s�rk�ny�lt�zetet viselte, egy feh�r ruh�t, amit v�r�s k�rvonal�, pikkelyszer� mint�k d�sz�tettek itt-ott. 
Hasonl�tott az �n kimon�mhoz, �m mindannyiunk ruh�ja m�s �s m�s volt, az �v� p�ld�ul el�l kiv�gott, �gy l�that�v� v�lt izmos hasa, amit�l m�sok zavarba j�ttek volna, de engem nem �rdekelt k�l�n�sebben.

– Mi ez az �j hajsz�n? J� �g, te komolyan gondolod ezt! H�t, akkor mi lenne, ha �n is j�tszan�k? Mi vagy te, egy shinigami? Ember? Ja, nem is, h�t persze! Te kis h�zis�rk�ny…
– Egek, te semmit sem v�ltozt�l! – s�hajtottam, mire nevetni kezdett. – �s eg�szen pontosan mi�rt is j�tt�l ut�nam? Csak nem az�rt, hogy hazavigy�l?

Erre csak megcs�v�lta a fej�t, majd letelepedett a f�be, ahogy mindig szokta, amikor valami komoly dologr�l kell besz�lni. Mint a r�gi sz�p id�kben… Amikor n�ha m�g � is elj�tt velem az emberekhez.
– Nagyon meghat� �s �rzelg�s lenne, ha azt mondan�m, hogy hi�nyozt�l… – Direkt tartott egy kis sz�netet v�rva, hogy mit reag�lok. A sz�vem megugrott egy pillanatra, ahogy szemeit r�m szegezte, de csak felvontam a szem�ld�k�m, �s v�rtam a folytat�st. – Val�j�ban ez �gy is van. A t�bbiek nem valami j� t�rsas�g, lesz�m�tva A’rist, de az m�giscsak m�s. Magamt�l is elj�ttem volna, de tudod, milyen lusta vagyok…

– Sz�val ezek szerint �k k�ldtek, hogy visszavigy�l, mi?
– Ett�l nekem m�g eszemben sincs k�nyszer�teni t�ged. S�t ink�bb csatlakozn�k hozz�d!
Erre nem sz�m�tottam. �t is �rdekeln�k a shinigamik? Vagy miattam csin�lja? Persze �r�ltem neki, hogy itt van, de… Ez�ttal nem akartam, hogy belesz�ljon a j�t�komba! 

– M�ris? – Erre egy kicsit meglep�d�tt. – Tal�n v�rhatn�l m�g… �n nem…
Ignis fel�llt, �s a v�llamra tette a kez�t.
– �rtem. Akkor ink�bb kezdek egy �j j�t�kot. Saj�t szab�lyokkal. Viszl�t, Lyah!

�s elt�nt. A reiatsuj�t elrejtette, teljesen elrejt�z�tt el�lem. Mostant�l b�rmikor megjelenhetett Seireiteiben, �s ahhoz hat�rozottan nem lett volna kedvem. Tal�n r�gt�n elmondan� mindenkinek… 
K�ts�gbeesetten el�h�vtam a sz�rnyimat. Mi, s�rk�nyok b�rmikor el�h�vhatjuk az eredeti alakunk b�rmely r�sz�t. Az ez�st b�rsz�rnyak kiszak�tott�k a h�l�ingem h�tulj�t, de �n nem t�r�dtem vele. �gy siettem vissza, ahogy tudtam.



Magasan rep�ltem, hogy m�g v�letlen�l se vehessenek �szre. Miut�n nyugt�ztam magamban, hogy nincsen sok �r, �s �k sem n�znek nagyon felfel�, lesz�lltam az osztag �p�lete el�tti f�ves r�szre. Szerencs�mre m�r nem sokkal a f�ld f�l�tt elkezdtem elt�ntetni a sz�rnyaimat. �pp hogy le�rkeztem, �s az �p�let fel� fordultam, megl�ttam, hogy a kapit�ny szob�j�ban m�g �g a l�mpa. Mit csin�lhat eddig? Csak nem dolgozik, ha egyszer a m�ltkor annyit seg�tettem.

Azt�n megl�ttam az alakj�t, ahogy felkel a kanap�r�l, �s �tmegy a szoba m�sik fel�be. Felugrottam az erk�lyre, �s indultam volna a szob�m fel�, de val�sz�n�leg meghallotta, mert a nyitott ajt�n kereszt�l kisz�lt:
– Rem�lem, ezut�n m�r siker�l aludnod. J� ideig el volt�l.

– �, igen, azt hiszem, m�r jobban vagyok. – Majd hirtelen �tlett�l vez�relve fel� fordultam, mikor kij�tt a szob�b�l. – Na �s te, kapit�ny, m�g mindig ilyen sok a pap�rmunka?
– Nem, most nem. Nem is tudom. �n sem tudtam aludni, mert t�l sok minden j�r a fejemben, ez�rt neki�lltam ut�nan�zni p�r dolognak.

– �rtem, h�t akkor nem is zavarlak tov�bb. J� keresg�l�st, na meg j� �jt!
– Neke… Lyah! Mi a…?
Francba! Tal�n a sz�l tehet r�la, tal�n �n fordultam el t�l nagy lend�lettel, de a hajam valahogy f�lrelibbent, Toshiro pedig azonnal kisz�rta a hatalmas szakad�st a ruh�mon.

– Mi t�rt�nt? Megt�madott valaki? – k�rdezte agg�d�an, de legyintettem r�. Nem jutott eszembe kifog�s, �s nem is akartam hazudni.
– Ezt… �n csin�ltam.
– Mi? Mi�rt…

– Csak hogy gyorsabban vissza�rjek. – Lepisszegtem, miel�tt k�rdezhetett volna. – Ez tal�n seg�t egy picit, hogy kital�ld, ki is vagyok. Persze t�bbet �gysem mondok, m�g a v�g�n t�l k�nny� dolgod lesz, kapit�ny. Egyel�re j� �jt!

Led�bbenve �llt ott, am�g beosontam a szob�nkba, de m�g hallottam, ahogy valami olyasmit suttog, hogy „J� �jt!”. Ignis egy kicsit felzaklatott, de egyel�re nem rond�tott bele a j�t�komba, �gy m�g �lvezhettem egy kicsit a rejt�lyess�get. 

 

�

 

– Hogyan?
– Ugyan m�r! Ez egy kis csajos kiruccan�s lenne, a kapit�nyt�l m�r meg is kaptam az enged�lyt. H�la neked m�r befejezte a munk�j�t, �gy h�t…
– Nem is gondoltam, hogy Seireiteiben ilyesmire lenne lehet�s�g�nk.

– Pedig nagyon sz�p boltok vannak itt, s�t ismerek p�rat m�g Rukonogai gazdagabb k�rzeteiben is. Egy nap tal�n el�g lesz, hogy k�rbej�rjuk, mit sz�lsz hozz�?
Azt hiszem, ilyenkor Rangikunak nem lehet nemet mondani. V�g�l is nem volt semmi dolgom, h�t belementem. Igaz�b�l az este ut�n r�m is f�rt egy kis laz�t�s.


Matsumoto nem hazudott, rengeteg kisebb-nagyobb bolt volt a v�rosban, amik valahogy nem illettek Seireitei s�m�j�ba. Mindenesetre kedves bar�tn�m ber�ngatott mindenhov�, �s felpr�b�ltatott velem mindent – ezeknek a z�m�t meg is vett�k. Hasznos �s teljesen felesleges dolgokkal felpakolva, az el�gedett v�s�rl� arckifejez�s�t magunkra �ltve baktattunk.

�ppen Rangiku tr�f�j�n r�h�gtem, mikor valahogy neki�tk�ztem egy shinigaminak. � meg sem rezd�lt, �n viszont kecsesen a f�ldre huppantam, a bev�s�rl�szatyrok pedig mind kiborultak. A f�rfi �tlagos shinigami egyenruh�t viselt, haj�nak egy r�sz�t l�farokba fogta, a t�bbi tincse pedig rakonc�tlanul omlott lapock�j�ra, s a t�zv�r�s �s narancss�rga �sszes �rnyalat�ban ragyogott. Na ne!

– �, eln�z�st, h�lgyem! Hadd seg�tsek! – sz�lt hozz�m neg�desen, �s a kez�t ny�jtotta. Most l�ttam csak, hogy homlok�n az eny�mhez hasonl� sz�vetsz�j takarja a t�z jel�t. H�t persze, minden�ron bele akarsz k�pni a levesembe!
– Te meg m�gis mit csin�lsz itt, Ig… – De gyorsan meggondoltam magam, �s hagytam, hogy felseg�tsen.

– �gy l�tom, a boltosoknak ma igencsak megtelt a zsebe. Seg�thetek esetleg? Sz�vesen viszem a csomagjaikat!
– Melyik osztaghoz tartozol? – dorombolta Rangiku, aki ezek szerint nem vette �szre, hogy szikr�z� szemekkel b�mulok a felett�bb seg�t�k�sz idegenre.
– Az �t�dikhez, Matsumoto hadnagy!

Nagyon elm�s! Ignis minden lehet�s�get kihaszn�lt arra, hogy bosszantson. Meg sem v�rta a v�laszomat, �sszeszedte a f�ldr�l a csomagjaimat, majd Rangikut�l is elvette az �v�it. Most �gy v�giggondolva ezalatt az egy nap alatt rengeteget siker�lt megtudnia a shinigamikr�l; egy pillanatra sem j�tt zavarba a hadnagy k�rd�s�t�l, r�ad�sul a nev�t �s a rangj�t is tudta. Hihetetlen�l bosszant�! �s m�gis, valahogy ennyi �v alatt meg tudtam kedvelni minden rossz tulajdons�g�t. N�gy�k k�z�l � volt az egyetlen lelki t�rsam, hab�r � rendk�v�l j�ban volt A’risszel is. Mondjuk �n is kedveltem a k�lyk�t, de bizonyos dolgokban nem sz�m�thattam r� �gy, mint Ignisre.

Nagyot s�hajtottam, �s h�l�t adtam a neml�tez� isteneknek, hogy legal�bb �lc�zta mag�t a kedvem�rt, �s nem �gy mutatkozott be, mint a nagy �s dics�s�ges t�zs�rk�ny.