– Lyah, mi�rt v�gsz ilyen r�m�lt arcot?
– Csak nem volt valami az �telben?
– �, igaz�n semmis�g, t�nyleg! Csak eszembe jutott valami, �s…
– Ha nem akarod elmondani, h�t rendben.

D�lfel� estem be a nyolcadik osztag sz�ll�s�ra. A t�bbiek m�r a kertben voltak, �s j�kedv�en besz�lgettek. Gyorsan elhelyezkedtem Matsumoto �s Ukitake k�z�tt. Az asztaln�l ott �lt m�g Hitsugaya �s Kyoraku kapit�ny is, illetve m�g k�t, sz�momra ismeretlen shinigami. Pontosabban a fekete haj�, szem�veges hadnagy �llt, s miut�n �dv�z�ltem az ismer�s�ket, kezet ny�jtott nekem.

– �n Ise Nanao vagyok, a nyolcadik osztag hadnagya. �rvendek!
– Nanao-chan, ha m�r �gyis �llsz, k�rlek, sz�lj be a konyh�ra, hogy felszolg�lhatj�k az �telt!
Felettese utas�t�s�ra a n� elindult az �p�let fel�. Ezut�n az Ukitake mellett �l� hadnagyra n�ztem, aki k�szs�gesen bemutatkozott.

– �n Kuchiki Rukia vagyok. A tizenharmadik osztag hadnagya, �s Ichigo bar�tja. Ha j�l tudom, �t m�r ismered. – B�lintottam. �ppen akkor t�rt vissza Nanao is, nem sokkal ut�na p�r shinigami hozta az eb�d�nket.
Az �tkez�s hangtalanul telt el, teszem azt a hihetetlen�l finom fog�soknak k�sz�nhet�en. A t�bbiek k�zbesz�rtak n�h�ny megjegyz�st vagy po�nt, de javar�szt mindenki lap�tolt, am�g az �tel kitartott. Ut�na �tcsapott az eg�sz vid�m, bar�ti t�rsalg�sba.

�s persze �n voltam a f� t�ma.

– Na �s, Lyah kisasszony, eg�sz pontosan honnan is j�tt�l? M�rmint �gy �rtem, a neved alapj�n nem jap�nb�l sz�rmazol… – mondta Kyoraku.
– �s nem is ebb�l a vil�gb�l j�ttem. A Lyah nevet any�m adta, a vezet�knevem pedig egy �r�kletes n�v, k�l�nleges szem�lyeknek adj�k.
D�bbent csend k�vette a kijelent�semet.

– Saj�t vil�god? – d�bbent meg Ukitake. – Nem tudunk m�s dimenzi�k l�tez�s�r�l, m�gis ki vagy te? Hueco Mund�b�l j�tt�l, vagy teljesen m�shonnan?
– M�shonnan. Egy teljesen s�t�t �s kietlen vil�gb�l. Gy�l�l�k ott lenni!
– �s a neved? Honnan ered akkor? Kik �r�k�lhetik ezt az elnevez�st? 

– K�sz�n�m, Hitsugaya kapit�ny, ennek a t�rt�net�t sz�vesen elmondom! – lelkes�ltem fel �jra, hogy mes�lhetek egy kicsit magamr�l, s mindezt �gy, hogy k�zben semmit se �ruljak el… Hm, ez j� kis j�t�k! – R�gen csak egy nev�nk volt, pontosabban n�gy �letben maradt t�rsamnak m�g most is csak egy neve van. Az emberek sz�let�se ut�n nem sokkal mindannyian v�lasztottunk magunknak egy m�sodik nevet. Az �n nevem angol szavak kezd�bet�ib�l �ll: fire, air, earth, water. �s k�z�pen a you. Akkoriban az �rz�k �gy alkott�k meg ezt az �r�kletes nevet, amelyen azt a bizonyos �t�dik szem�lyt nevezt�k, akinek hatalm�ban �llt a n�gy elem erej�t fegyverr� alak�tani.

Nos, nem igaz�n v�rtam el, hogy meg�rts�k, mi k�z�m is lehet az elemekhez, de erre a reakci�ra �n sem sz�m�tottam: a h�rom kapit�ny �sszen�zett, b�lintottak, majd folytatt�k a besz�lget�st, mintha mi sem t�rt�nt volna. Tal�n �sszebesz�ltek, �s nyomozgatni kezdtek?
– Eml�tetted, hogy m�g vannak ott veled m�sok is…

– Nos, Kyoraku kapit�ny, ez igencsak hossz… – De nem tudtam folytatni. Mintha sokkoltak volna, hirtelen meg�reztem egy nem ideval�si reiatsut. A t�bbiek �szre sem vett�k, az energia tulajdonosa csak velem akarta tudatni jelenl�t�t. Nagyon messze volt, de �gy is felismertem. A reiatsu olyan szint� elrejt�se, hogy csak egy bizonyos szem�ly �rezze meg, a mi specialit�sunk. �s �gy �reztem, a tombol� t�z most elj�tt �rtem, hogy porig �gessen.
 

�
 

Valah�nyszor �gy �rzem, v�gre j� valahol, v�gre bar�tokra leltem… Mindig r� kell d�bbennem, hogy v�gs� soron mag�nyra vagyok �t�lve. Emberek vesznek k�r�l, akik seg�t� kezet ny�jtanak, t�r�dnek velem, de sohasem �reztem �gy, hogy b�rmelyik�k is meg�rtene, hogy igaz�n bel�m l�tna, �s egy kicsit is felfogn�, hogyan gondolkodok vagy �rzek. N�ha a legnagyobb t�megben is egyed�l �rzem magam, m�g akkor is, ha ez a t�meg t�rt�netesen Soul Society legkedvesebb �s legseg�t�k�szebb shinigamijaib�l �ll, akiket mindig is meg akartam ismerni… A sz�vem azt s�gja, m�g azokat sem tekinthetem igaz bar�toknak, akik felneveltek, akikkel egy�tt szenvedtem �s �ltem, akik ugyanolyanok, mint �n.

Nem… Nem is olyanok. �k sem �rthetnek meg. Senki sem. Tal�n �gy k�ne �lnem? Tehetek egy�ltal�n b�rmit? Na �s ha �gy is j�l �rezn�m magam, vajon ha tov�bbra is ilyen maradn�k, k�pes lenne b�rki is ezen a vil�gon igaz�n megismerni engem?
Ez�rt j�ttek most el �rtem. Mert nem �rtenek meg.

Ezen gondolkodva k�ts�gbees�semben az asztalter�t�be kapaszkodtam, majd magamra parancsoltam, �s elengedtem a gy�r�tt anyagot. Szerencs�re az asztalt�rsas�g t�bbi tagja nem vette �szre, azon sem botr�nkoztak meg, hogy nem fejeztem be a mondatot, csak egyvalami t�nt fel nekik…
– Lyah, mi�rt v�gsz ilyen r�m�lt arcot? – fordult fel�m Hitsugaya kapit�ny. Fen�be!

– Csak nem volt valami az �telben? – viccel�d�tt Kyoraku, majd folytatta a cseveg�st, a t�bbiek ink�bb arra figyeltek. Kiv�ve Toushir�t, � agg�d�an n�zett r�m, v�laszt v�rva.
– �, igaz�n semmis�g, t�nyleg! Csak eszembe jutott valami, �s… – Igyekeztem kiv�gni magam.
– Ha nem akarod elmondani, h�t rendben.

Igen, azt hiszem, nem voltam t�l meggy�z�. De nem is tudtam teljesen megnyugodni, hiszen ak�rmennyire is messze volt m�g az a reiatsu, �reztem, hogy k�zeledik. Nem akartam, hogy ide�rjen. Nem akartam, hogy t�nkretegye a kis vak�ci�mat. Valahogy meg kell �ll�tanom!
M�g � sem �rthet meg… Annak ellen�re, hogy olyan, mintha a fiv�rem lenne…